2010. 10. 06. 18:00 h
Messi AS - Felsőváros
"Ím eljött ez a nap is!"-sóhajthatott fel mindenki csapatunkból ezen a kissé hűvös szerda reggelen. Tudtuk, hogy elkezdődik valami, ami nem lesz könnyű, de nem is lesz megvalósíthatatlan.
Azt előre is tudtuk, hogy első mérkőzésünkön kevesen leszünk, viszont csak erre a napra vált biztossá, hogy a 12 aradi vértanúból 6 hiányozni fog, ezért a meccsen sokan olyan poszton tűnhettek fel, ahol azelőtt talán még rémálmaikban sem. Ez alapján a kapuban Harshavin feladata lett a gólok megakadályozása, a védelem bal oldalán Máté futkosott fáradhatatlanul fel s alá, középen az átjátszhatatlan Feri tartózkodott, míg a védelem jobb oldalán Márti bűvölte el a rohamozó ellenfél fiait. A középpályán a karmesteri pálca ezúttal Bálint atya kezébe került, míg a gólszerzés feladatának terheit Gyenesék Bélája vállalta magára. Az oldalvonal mellett Sanyi és én próbáltunk valamit hozzátenni csapatunk játékához.
A mérkőzés elején villámrajtot vett az ezúttal szűk keretű, ám annál lelkesebb csapatunk, ugyanis már a 3. percben megszereztük a vezetést, amikor Feri fantasztikusan emelt át mindenkit, beleértve az ellenfél kapusát is-a mi büntetőterületünk előteréből. 1-0, váratlan, zseniális húzással vezetést szerzett a Messi AS! Tulajdonképpen még fel sem fogtuk csapatunk első gólját, amikor már jött a második! Az ellenfél kapuja előtti kavarodásnál a szegvári ász reagált a leghamarabb és vágta be védhetetlenül a labdát a hálóba! 2-0! Az ellenfél tagjain alapos meglepetés látszódott, nem véletlenül. Azonban az 5. percben már ők is megmutatták, hogy miért is neveztek, és egy sistergős távoli lövés után megszerezték idei első góljukat, 2-1! A következő percekben óriási harcot figyelhettünk meg a páyán minden egyes labdáért, a színvonal a vártnál jóval magasabb volt-kapufák és szép megoldások sorozata váltogatta egymást. A félidő derekán aztán egy szerencsétlenül megpattanó lövés után egalizált a felsővárosi csapat, 2-2! A rohamok tovább folytatódtak mindkét fél részéről, majd elértünk a félidőhöz, és a térfélcserét követően megkezdtük a második 25 percet is. A szentesi hősökön ekkorra már egyre jobban látszódott a fáradtság, és kezdett megérződni, hogy erre a napra nem jutott csereemberünk. Csapatunk részéről folytatódtak a világklasszisokat megszégyenítő megoldások, elég felidézni Hashavin csodálatos védéseit, Feri extraklasszis játékát a védelem tengelyében vagy Márti élményszámba menő szereléseit, amellyel ellenfelünk rendre nem tudott mit kezdeni. Támadásaink továbbra sem haltak el, volt, hogy két kapufa is kevés volt ahhoz, hogy a labda átjusson az ellenfél gólvonalán. Urunk hű embere és a szegvári sztár folyamatosan rohamoztak kiegészülve az örökmozgó Mátéval, de úgy tűnt, ezen a napon már semmi sem jön össze, majd jött a hidegzuhany 9 perccel a végső sípszó előtt, és egy jobb oldali elfutást követő centerezésnek köszönhetően megfordították a meccs állását: 2-3! A meccs hátralevő részében csapatunk utolsó erőtartalékainak mozgósítása következett, de vagy az ellenfél védői, vagy a kapufa állta utunkat, végül egy ígéretes támadásunk közepén a püspökúr által küldött sporttárs véget vetett a mérkőzésnek.
A képzeletbeli eredményjelzőn ugyan az állt, hogy vesztettünk, de szerény véleményem szerint ez koránt sincs így; megmutatta ez az először együttjátszó csapat, hogy van benne potenciál, és még ilyen nyomás alatt is képes lehet ilyen kiváló teljesítményre. Csak bíztató jeleket könyvelhetünk el a jövőre nézve, hiszen amennyiben nekünk is lesz csereemberünk, komoly eséllyel vághatunk neki minden egyes meccsnek-és a bajnokságnak is. A ma szerzett két gól még nagyon jól jöhet a végelszámolásnál.
A mérkőzés legjobbja: nehéz lenne kiemelnem bárkit a csapatból, mivel mindenki felülmúlva önmagát extraklasszis teljesítményt nyújtott. Ha azonban ki kell emeleni valakit, akkor a címet ma Márti kapja, mivel egyedüli lányként nem akármilyen teljesítményt nyújtott a mai meccsen.
Hétfő: Szt. I. K.
Go Messi As!
Kb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése